|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 5 találat | lapozás: 1-5 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Benedek Mihály 1994. május 21.Disznajó falu lakosságának lélekszáma 1976-ban 1648, 1992-ben 1412 fő volt, túlnyomórészt magyarlakta falu, 202 románnal. Túlnyomórészt reformátusok /951 fő/. Jelenleg 81 magyar tanuló van az iskolában, az óvodában 60-an járnak. A falu könyvtárát 1979-ben megszüntették, könyvállományát átvitték az iskolába. Benedek Mihály magyartanár a könyvtáros, 1782 kötetük van. Az óvoda testvérkapcsolatot tart egy holland óvodával. A falu mezőgazdasági gépeket kapott külföldről. A református lapot, az Üzenetet 178-an járatják, 47-en a Népújságot, hárman a Romániai Magyar Szót, 30-an a Napsugár, 40-en a Szivárvány gyermeklapot, a Református Családot 28-an. Csősz Irma tanítónő, aki sajtólevelező, tudósításokat küld a faluról, vezet egy naiv festő kört. Szász Attila református tiszteletes elmondta, hogy máj. 29-én ünneplik énekkaruk tízéves fennállását, erre az alkalomra több egyházi kórust meghívnak. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 21./2005. október 12.Homoródkarácsonyfalván a millenniumi emlékerdő melletti tisztáson rendezték meg a II. Szelídgesztenye Fesztivált. Vendégként a szomszéd Homoródalmás Mocsárvirág nevű néptánccsoportja és a nemrég magyarországi turnén, majd Máthé Ottíliával székelyföldi fellépéskörúton szereplő, szintén almási Sorbán Enikő népdalénekes lépett fel. Farkas Réka tanítónő ismertette a gesztenyeliget történetét, amely idén százéves. A frissen készült pihenőhelyet megáldotta Benedek Mihály unitárius lelkész és Babota Tibor plébános. Szétosztották a Homoródkarácsonyfalvi Füzetek első számát. /Forrai Tibor, Homoródszentpál: II. Szelídgesztenye Fesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 12./2008. február 1.Homódkarácsonyfalván Benedek Mihály unitárius lelkész elbeszélésében megelevenedett a helyiek szentegyházépítésének majdnem ezeréves múltja. Orbán Balázs is említette, hogy freskókat rejt a 16. században fehérre meszelt unitárius templom, de azt senki nem gondolta, hogy ugyanannak a kedvelt Szent László-falképciklusnak a gyönyörű változata tárul majd fel jó száz évvel később, mint a közeli falvakban: Székelyderzsben, Székelydályán, Bögözben, Csíkszentmihályon vagy Gelencén. A falu nyolc kilométerre van Homoródszentmártontól, és közel Erdőfüléhez, ahol a freskók mára elpusztultak ugyan, de Huszka József rajztanár 19. századi vázlatainak köszönhetően mégis ismerjük azokat. A homódkarácsonyfalvi templom Árpád-kor, félköríves szentélye a 13. században épült. A 2006-ban feltárt freskók fényképei, filmfelvételei bejárták a világot: a falakon megelevenedni látszik a néphitben máig élő Szent László alakja. A képsorok alatt látszik a minden bizonnyal régebbi keletkezésű falkép: Jézus születését, Szent Ilonát és a királyok hódolatát ábrázolja. Az 1752-ben készült kazettás mennyezet tábláit a szovátai Mihály Ferenc restaurátor hozza rendbe. A torony alatti ajtókeret szemöldökkövébe beleírták az évszámot: 1496, mellette Agnus Dei dombormű van. Minden bizonnyal azokban az években erősítették meg a templom hajóját támpillérekkel, fedték be gótikus boltozattal, és építettek nyugati homlokzatára tornyot. Ennek második szintjén találták meg azt a rovásírásos követ, amelynek tartalma még megfejtésre vár. Az 1960-as években villanyszerelési munkák nyomán előbukkanó falképek színpompásan kerültek a felszínre. A munkálatokban része volt a Homoródkarácsonyfalváért Alapítvány anyagi támogatásának, valamint a Benedek lelkészházaspár település- és templomszeretetének. A templom festményei láthatól a www.homorodkaracsonyfalva.eu oldalon. /Molnár Melinda: Szent László király arca felragyog. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 1./2016. augusztus 8.Falutalálkozóra gyűltek össze a homoródkarácsonyfalviakAki csak tízévente, a falutalálkozóra érkezett szülőfalujába, alaposan rácsodálkozhatott szombaton Karácsonyfalvára. Értékes a külcsín, jövőbe mutató a belbecs. A helytörténetet a fotókiállítások, a történelmi múltat a ’48-asok új emlékműve idézi fel, a falufüzetek 3. kötetéből a hagyományos népi orvoslás helyi ismeretei köszönnek vissza. Homoródkarácsonyfalva restaurált unitárius templomának környékén már az ökumenikus istentisztelet előtt szívmelengető találkozások hangoltak az ünnepre. A helybéli, Magyarzsákodon szolgáló Balázs Sándor unitárius lelkész közös örömeikről beszélt. Csiby László római katolikus lelkész, aki papi életének majd’ két évtizedét töltötte a helyi közösségben, Csíkszentdomokosról érkezve szólt a gyülekezethez. A templom kerítőfalán kívül több százan állták körül a Béla Albert által faragott kopjás emlékjelet. A harmadik falutalálkozón egy perc csenddel adóztak azoknak, akik már nem lehetnek jelen a fenyves és szelídgesztenyés alján fekvő szülőhelyen. Ahol kézzelfogható a jövő – világlott ki Cseke Miklós polgármester beszédéből. Ahol kitapintható a múlt megbecsülése – érezhettük meg a Homoród menti Hannover huszárok nevében Béla Albert rímeiből. Azok a gyermekek, akik tíz éve mezei táborba jártak, most otthon élő fiatal felnőttekként becsülik meg a falubeli létet, és az egyetemistákkal énekelnek-táncolnak. Édesapja által az olasz frontról hozott verset tolmácsolt Barabás Józsi bácsi. Kelemen Delinke és Benedek Ágnes a szülőhelyszeretetről szavalt. A közbirtokosság régóta tervezte az emlékműállítást – mondta el Orbán Csaba mérnök. Arról pedig, hogy a két Homoród mentén milyen események zajlottak 1848–49-ben, Mihály János, az NSKI kutatási referense beszélt. Benedek Mihály unitárius lelkész és Tamás Huba plébános kért áldást az emlékműre, és imádkoztak, hogy az ősök jósága, hűsége, bátorsága lehessen a mindenkoriak értéke. A himnuszt és a koszorúzást kísérő katonadalokat a rezesbanda fújta. A Dungó Kulturális Egyesület (DKE), a közbirtokosság és a két egyházközség szervezte falutalálkozó másik csúcspontja a tárlatokon volt: Barabás Géza Elődeinktől örökölt című, házakat, embereket bemutató fotókiállításán ki-ki saját emlékeit osztotta meg, hasonlóképpen a Múltidéző régi fotográfiák láttán is. Aki pedig fellapozza dr. Pap Nóra, a Pécsi Tudományegyetem munkatársának Ezt nagyon tartották édesanyámék, nagyanyámék című könyvét, betekinthet a népi orvoslás tárházába. A bált a helyi fiatalok műsora nyitotta meg, és vasárnap mindkét templomban énekelt a DKE kórusa. Molnár Melinda Székelyhon.ro 2017. május 26.Ahová visszatért Szent László királyAmióta 2006-ban feltárták a homoródkarácsonyfalvi unitárius templomban a Szent László-freskókat, a látogatók három emlékfüzetnyit vallottak élményeikről. Amint kiragyogott a vakolat alól Szent László utolsó csatájának falképciklusa, a magyarországi Barlay Tamás ezt írta: „Ősi székely legenda, hogy Szent László visszatér, ha nagy a baj, megmenteni népét. Hát most visszatért… Hiszem, hogy azért, hogy megmentsen minket. Úgy legyen!” Homoródkarácsonyfalva neve ma már egybefonódik azoknak a környékbeli településeknek, sőt Kárpát-medencei helységeknek a nevével, ahol ugyanannak a gyönyörű freskósorozat változatai fordulnak elő: Székelyderzzsel, Bögözzel, Csíkszentmihállyal, Gelencével. A homoródszentmártoni hasonló falképek ugyan elpusztultak, de Huszka József rajztanár 19. századi vázlatainak köszönhetően ismerjük azokat is. „Az 1068-as úz-besenyő betörést megfékező kerlési ütközet László hercegét tematizáló falképciklusok főleg a történelmi határőrvidék templomaiban terjedtek el” – olvasható eme műemlékeket bemutató honlapon. A falképfeltárás szemléletet formált Karácsonyfalván: a helybélieknek meg kellett barátkozniuk azzal a gondolattal, hogy fehér templomuk belső falai megszínesednek. Az eddig utolsóként napvilágra hozott Szent László-freskósorozat megsokszorozta a közösség erejét és a támogatók adakozókedvét. Restaurálták a festett berendezési tárgyakat és a mennyezeti kazettákat, kutatóablakok sejtetik a padfestés egykori mintáit, és a szentély falán további freskók szelvényeit nyitották meg. „Szent László herceg meglátott egy pogányt, aki lova hátán egy szép magyar leányt hurcolt magával – olvasható a Képes Krónika Szent László-legendájában. – Azt gondolta tehát Szent László herceg, hogy ez a váradi püspök leánya, és ámbár nehéz sebben volt, mégis nagy hamar üldözőbe vette lova hátán, akit Szögnek nevezett. Midőn aztán lándzsavégre megközelítette, semmire sem ment vele, mert az ő lova már nem iramodott gyorsabban, amannak lova se maradt vissza semmennyit sem, így mintegy kartávolság volt a lándzsa hegye és a kun háta között. Rákiáltott tehát Szent László herceg a leányra, és mondá: Szép húgom, ragadd meg a kunt az övénél, és vesd a földre! Az meg is tette. Midőn a földön hevert, Szent László herceg lándzsát akart belé vetni, hogy végezzen vele. A leány ekkor nagyon kérte, ne ölje meg, hanem bocsássa el. (…) A szent herceg azután hosszasan küzdött a kunnal, majd elvágta inát, és megölte. De az a leány nem a püspök leánya volt.” A 16. században fehérre meszelt templom külső falait díszítő falképeket Orbán Balázs említette először: „kívül a leomladozó vakolat alól régi fresco festvények nyomai tünedeznek elő”. A belső kifestésre utaló első nyomokat 1964-ben, a villamos áram bevezetésekor látta meg az akkori lelkész: a vésés nyomán színes mészdarabok potyogtak ki a falból. 1973-ban a templomjavításkor Lakatos Gyula helyi lelkész fel is hívta rá a szakemberek figyelmét. Benedek Enikő tiszteletes asszony érdekességként említette, hogy az első templomfüzetben még azt írták: hátha eljön az idő, amikor feltárják a freskókat. Az Erdélyi falképek és festett faberendezések című felmérő program keretében 1998-ban nyitották a szakemberek az első szondát. 2005-ben derült ki, hogy „a szentély teljes felülete is festett, és a hajó északi falán több különböző kéztől és korból származó képszalag található”. A feltárás 2006 áprilisában kezdődött el, a kutatás és konzerválás 2007 nyarán folytatódott. A Homoródkarácsonyfalváért Alapítvány anyagi támogatásával a feltárást a Székesfehérváron élő Lángi József restaurátor végezte. Az eddig feltárt Anjou- és Zsigmond-kori falképek közül Jézus születésének jelenetét a 14. század első felére keltezik a szakemberek, ugyanannak a századnak a második felében festhették a Szent László-legendát, amely 11,6 m hosszúságban és 2 m szélességben az 1068. évi kerlési csatát ábrázolja. A háromkirályok hódolatát, illetve a Szent Ilona császárnőt ábrázoló freskó festésére „az 1496-ban történt toronyépítés idején kerülhetett sor” – írja Lángi József. A királyi meghallgatási jelenet, majd az, amelyben a hadba vonulás előtt megáldja Lászlót a váradi püspök, valamint a legendából ismert csatajelenet hasonló az ezekkel rokonított freskókon ábrázoltakhoz. A legdinamikusabb jelenet, amint a menekülő lányrabló kun lován visszafordulva lövi ki a nyílvesszőt a sebezhetetlen Lászlóra. Az újabb jelentben az elrabolt lány László segítségére siet, és a király szekercéjével elvágja a kun lábát. Az utolsó előtti kép azt a pillanatot rögzíti, amikor László a megsebesített pogányt a hajánál fogva tartja, a megmentett leány pedig lesújt a kun nyakára a herceg kardjával. A zárójelenet azt ábrázolja, amint megpihennek a fa alatt. Mesél a „ferde kép” – így emlegetik a karácsonyfalviak a falképciklust. Bár hasonló a többi Szent László-ciklushoz, több olyan elemet is tartalmaz, amelytől egyedi – tudtuk meg Benedek Mihály unitárius lelkésztől. A birkózási jelenetben Szent László nem harci, hanem más öltözéket visel: barna színű, bársony ruházattal máshol nem találkozunk. A pihenési jelentben a háttérben egy katona látható, a pihenő Szent László álmát őrzi. Karácsonyfalván hárman vannak ebben a jelenetben. Miután a látogató elmélázott Szent Lászlónak a kun vitézzel vívott harcán, kérdezhetjük: hogyan tudott megmaradni és napvilágra kerülni ilyen épségében a felbecsülhetetlen falkép? A soktényzős válasz szakmai részét a restaurátortól tudjuk: lemeszelés előtt nem vertek beléjük vakolatkötő réseket. Érdemes ellátogatni Karácsonyfalvára a Szent László-emlékévben. Ezer évet lép vissza a történelemben az, aki ennek a szent hajléknak a múltjára kíváncsi. Nem könyvekből olvashatja népünk évszázadainak krónikáját: mesél a gyönyörű műemlék templom minden szeglete, a lelkész házaspár és azok, akiknek szívügyük a falu jövője. Molnár Melinda / Székelyhon.ro lapozás: 1-5
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
